Helló! :)

Megosztanám az én történetemet veletek:
Grafikusként próbálok elhelyezkedni (igen-igen, az igazi PC teknőc), kisebb nagyobb sikerekkel ... inkább kisebb.
Volt pár munkahelyem, kezdődött közmunkával, szerencsére egész jó volt a "csapat", de persze a többiről ne is beszéljünk. Ezután feljebb léptem az állások több méteres létráján, takarító lettem, eddig semmi grafika, csak pár interjú.
Az interjúk igen érdekesen zajlanak, valahol kérdezés nélkül kérnek egy próbamunkát, van ahol előtte jól kikérdeznek, na ez itt kérem a nehéz dolog! Mondjak magamról valamit: - köszi ... háát ... ide meg oda jártam iskolába ... szeretem azt amit csinálok (csinálnék) ... de mit mondjak? Esélytelen.
Aztán végre sikerült, felvettek egy nyomdába! Nagyon örültem, és sokat fejlődtem is, bár nem tetszett a nyomdászoknak, hogy "nem vagyok gyors" (ez annyit tesz, hogy egy plakát kb. 3 óra), de kérem szépen, nem úgy van az hogy kenjük be sárral! - ez őket nem érdekli, nem tudják elszámolni a tervezési időt. Köszi, -szart- rosszat csinálni nem fogok. Elküldtek, és hogy miért? Nem, nem ezért, hanem mert nem tudtam "beilleszkedni" ... cöh! :D Ez röhej volt, főleg karácsony előtt. Az volt a bajuk, hogy nem szólok egy szót sem, csak ha kérdeznek. Ezzel nekem semmi bajom, de ők úgy gondolják, hogy velem van a baj és ez nekem rossz.
Ezután egy másik nyomdába kezdtem, dolgozni, itt még annyi időt sem adtak a munkára mint az előzőek. Előttem volt ott egy csaj, aki már 1 hónapja ott volt, kicsit volt csak beszédesebb mint én - magától ment el.
Az egy dolog, hogy nem grafikáznom kellett, hanem egyéb kötészeti dolgokat, ez nem is baj, jól el is voltam, nem mondanám, hogy mások oly' sokat beszéltek volna, gondoltam jól elvagyok. Ahha persze ... fene se gondolta, hogy már megint nem tudok beilleszkedni, és hogy a csapat sem fogadott be ... Pedig beszélgetés is volt, jó, minimum "költségvetésben, de volt. És most jön a java: - "...mi olyan embert keresünk aki pro-aktív, sokkal nyitottabb, és olyat keresünk aki fogadja a beérkező ügyfeleket ... - jó, hogy erről szó sem volt! Mert nem tölti ki az időt a grafikai tervezés ... ja persze, ha olyan minőségben csinálom, mint te, akkor tuti nem ...
a vég bölcsessége és jó tanácsa: - Legközelebb legyél sokkal nyitottabb, mert túl zárkózott vagy, hangosnak kell lenni, meg pró-aktívnak. - Mit várnak, hogy egy grafikus, aki valószínűleg "művész" beállítottságú, az majd harsány lesz, meg trécselős ... főleg amikor belemerülve dolgozik. -Erről ennyit .
Ennyi az én mesém, most is bőszen állás után kutakodom, de mi esélye van egy introvertáltnak a mai világban? Szinte semmi.
Ha van valakinek valami jó tanácsa azt szívesen fogadom :)

Bejegyzés: Tanulj, teki!

az ám

Bejegyzés: 5 ok, amiért piszok mázlista vagy, hogy introvertáltnak születtél

Sziasztok!

Tegnap találtam rá a blogotokra, nagyon jó írásaitok vannak, csak így tovább.
Már be is szereztem Susan Cain könyvét, ha elolvastam a bejegyzéseiteket el is kezdem ma olvasni.

Bejegyzés: Az introvertáltak ereje

It's a trap!

Bejegyzés: London Introverts Social Club

és hogy egyesek hogyan esznek :( van kolléga, akinek a közeléből menekülök, mikor nekilát az ebédjének (a konyha méretei miatt ez azt jelenti, hogy kimegyek), nemhogy egyek, mikor ő is eszik.

Bejegyzés: Az udvariatlanság két arca

@shred: " A másik, amit nem szeretek, az a Jó étvágyat! szokása. "
Na az ilyeneket, NAPALMMAL bombaznam.

Ezt kene alkotmanyban rogziteni, nem baromsagokat.
"Etkezo embernek joetvagyat kivanni TILOS !"

Bejegyzés: Az udvariatlanság két arca

segítséK??? komolyan... ???

Bejegyzés: Az udvariatlanság két arca

Én már nagyon régen kijárok ebédelni, a fentiek miatt. A másik, amit nem szeretek, az a Jó étvágyat! szokása. Persze amikor egy társaság közösen nekilát enni, természetes és én is szívesen mondom, de a már evő embernek nem egy élmény akár 5-6-szor teli szájjal válaszolni, bólogatni, ahányszor valaki belép a konyhába és lelkesen üdvözli.

Bejegyzés: Az udvariatlanság két arca

Tökéletesen egyetértek! Én is frászt kapok a munkahelyi ebédtől.

Bejegyzés: Az udvariatlanság két arca

Imádok egyedül enni és olvasni.

Bejegyzés: 5 ok, amiért piszok mázlista vagy, hogy introvertáltnak születtél

Ma fedeztem fel a blogot, olvasgatom az írásokat. Tetszenek. Köszönöm, hogy van ilyen. Igen, az introvertáltnak még írásban is nehéz kifejeznie magát, de azért sokkal könnyebb, mint éles helyzetekben. Az, hogy nem írnak hozzászólásokat szerintem inkább a kezdeményezőkészség hiányát jelzi, mintsem a mondanivaló hiányát.

Bejegyzés: Introvertált blog, avagy a tuti bukás receptje

Azt én is utáltam, mikor oda kellett menni a kikölcsönözni kívánt könyvekkel, és sose tudtam, mit mondjak. "Ezeket szeretném kölcsönözni"? Nyilván, hiszen azért vittem oda. Szerencsére ma már a kölcsönzés és a visszavétel is automatával történik. A hipermarketek önkiszolgáló kasszáit is imádom.

Bejegyzés: Make a Noise in Libraries

Sose szerettem könyvtárba járni, mert ott emberek vannak és kommunikálni kell a könyvtárosnénivel. :D (De amúgy tényleg így volt, nem viccelek...)

Bejegyzés: Make a Noise in Libraries

Akkor ezekután láttamozni fogom a bejegyzéseket, hogy tudd hogy olvastuk. Többször... Meg mutogatjuk is :)

Hurrá, hurrá! Tapsvihar és konfetti zápor!

Bejegyzés: Introvertált blog, avagy a tuti bukás receptje

Általában olyan helyekre szoktam emberekkel kimozdulni, ahova tudjuk hányan megyünk (koncert, mozi előre foglalással), akkor szoktam ideges lenni amikor valami kiszámíthatatlan történik, ezek jellemzően korombéliek által kedvelt helyek spontán látogatásait jelentik, vagy csak simán "nem ülünk le egy padra?" szituációk.

Egyébként marha jó a blogotok, folytassátok! Most kezdtem érdeklődni az iránt, miért is nem vagyok közösségi ember, úgyhogy bármit örömmel olvasnék. :) Kifejezetten érdekelne egy cikk a gátlásosság, introvertáltság, mutizmus, antiszociális személyiség stb. összehasonlításával.

Kellemes ünnepeket! :)

Bejegyzés: Zártkörű rendezvény

@filctroll*: Köszi az érdeklődést. Tervezzük a folytatást. Sajnos jelenleg idő- és energiahiánnyal küzdünk, de hamarosan folyt. köv.

Bejegyzés: ...maga esik bele

Még számíthatunk posztokra a jövőben, vagy már nem tervezitek tovább folytatni a blogolást?

Bejegyzés: ...maga esik bele

@Ruinous: Mert csak olyanok vannak. De szoktam szűkíteni: ahol a feladat nem igényelné, csak beleírták elvárásként, arra jelentkezem, és bízom a jószerencsében. Eddig nem jött be. :-)

Bejegyzés: ...maga esik bele

De te miér mindig ilyen people person-os állásokra jelentkezel? :)

Bejegyzés: ...maga esik bele

Rendben, én meg csak leírtam, hogy a munkaerőpiacon nincs elveszve az ember csak azért, mert introvertált. Csak ügyesen kell menedzselni az emberi kapcsolatokat (pl. sokszor többet ér - a másik számára is - egy introvertált 2 jó perce, mint egy extrovertált 20 perces csivitelése).

Bejegyzés: A teknős és a pályaválasztás