Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/zjootsuite/226393504/
Néhány hete olvastam, hogy a strasbourgi bíróság jóváhagyta a francia burkatörvényt, szerinte az nem ellentétes az emberi jogokkal. A francia törvény lényege az, hogy bünteti azokat a nőket, akik az arcukat elfedő fátylat, nikábot vagy burkát viselnek nyilvános helyen. Hogy ezzel ki mennyire ért egyet, annak megvitatása nem erre a blogra tartozik, ami engem zavar, az az ítélet indoklása.
Lássuk:
“The Court takes into account the respondent State’s point that the face plays an important role in social interaction. It can understand the view that individuals who are present in places open to all may not wish to see practices or attitudes developing there which would fundamentally call into question the possibility of open interpersonal relationships, which, by virtue of an established consensus, forms an indispensable element of community life within the society in question. The Court is therefore able to accept that the barrier raised against others by a veil concealing the face is perceived by the respondent State as breaching the right of others to live in a space of socialisation which makes living together easier.”
Nem azt mondja, hogy a közbiztonság szempontjából szükséges, hogy látható legyen mindenki arca, hogy például a térfigyelő kamerák be tudják azonosítani, ha bűncselekményt követ el. Nem. Azért nem viselhetik ezek a nők a vallásuk szempontjából alapvető fontosságú kendőt, mert a vallásuk szabad gyakorlásához való jogot felülírja mások ahhoz való joga, hogy könnyebben alakíthassanak ki interperszonális kapcsolatokat. Hát a frászt!
Úgy gondolom, a közösségi együttélés szükséges az emberi faj fennmaradásához, és még a legelvetemültebb emberkerülők is szívesebben élnek kényelemben a civilizáció részeként, mint hogy maguknak kelljen minden életfeltételt megteremteniük a semmi közepén. Az együttéléshez pedig szükséges bizonyos fokú együttműködés. Hogy mindenki nyugodtan mehessen ki az utcára, ne kelljen félnie attól, hogy a szomszédja agyonüti egy bunkóval, hogy tudjuk, a pénzünkért cserébe árut kapunk a boltban, és rendjénvaló az is, hogy átadjuk a helyet a rászorulónak a buszon, ezzel is megkönnyítendő az együttélést. Annak viszont nem látom szükségét, hogy kötelező legyen ennél mélyebben szocializálódni, illetve mások számára alkalmat teremteni, hogy hozzánk közeledhessenek. Különösen, ha ezzel az embernek meg kell tagadnia önmagát és egy számára olyan alapvető dolgot, mint a vallása.
Azzal senkinek nincs baja, ha valaki egy kiló sminkkel szinte felismerhetetlenné maszkírozza az arcát, az belefér a normális társadalmi interakció elvárásaiba. Farsangkor is nyugodtan feltehetsz álarcot. C-stringben menni strandra, akkora dekoltázzsal közlekedni, hogy épp csak a bimbókat takarja valami, az rendben van. De ha valaki vissza akar vonulni a világtól, ráadásul erre még egy elvileg államilag elfogadott indoka is van - a vallása -, az már probléma.
Strasbourg indoklása azt üzeni, hogy nincs jogod másnak lenni, mint a többség. Onnantól kezdve, hogy kiteszed a lábad az utcára, nyitottnak kell lenned a másokkal való kapcsolatteremtésre. Tévedés ne essék, nem hiszem, hogy az indoklásuk valódi. Egyszerűen csak nem merték kimondani, hogy ez itt a keresztény Európa, és "szíveskedjetek beilleszkedni, mert nem állhatjuk a fajtátokat". Viszont ezt a vérlázító indoklást elfogadhatónak tartották.
A bíróság ítélete ráadásul álszent. Azok a nők, akik nem önszántukból viselik a fátylat, hanem akiket eddig is kényszerítettek rá, ezentúl sem fognak fátyol nélkül megjelenni az utcán. Ezután egyszerűen nem fogják kiengedni őket a négy fal közül. Hogy fog így megvalósulni az egyének közti szent szocializáció…?
