Kép: http://www.flickr.com/photos/38485387@N02/
Az introvertáltak sokszor panaszkodnak, hogy nincsenek barátaik, társaságuk, pedig néha azért jó lenne beszélgetni, közös programokat csinálni szimpatikus emberekkel. De valahogy nem jön össze a kapcsolatépítés a külvilággal. Van egy helyzet azonban, amikor az addig nemlétező barátok megjelennek, és úgy érzed, a fél világ veled foglalkozik. A család, a távolabbi rokonok, a munkatársaid, mindenki. Ez akkor van, amikor elkezdenek nyüstölni, hogy találj már végre párt magadnak.
Vakrandikat szerveznek, igyekeznek elrángatni bulikba, és azzal rémisztgetnek, hogy örökre egyedül maradsz, ha nem követed a tanácsaikat. A tanácsaik lényege pedig, hogy járj sokat társaságba, ismerkedj, beszélgess, érezd jól magad az emberek között, és állj hozzá nyitottan a kapcsolatkezdeményekhez.
Ennek a bejegyzésnek a célja, hogy elmeséljen egy – reményeink szerint bátorító – történetet, melyben minden introvertált vállalta teknős kisebbségi mivoltát, nem hallgatott a majmok tanácsaira, hanem ment a maga útján, és ebből egy kapcsolat született: Főteki és Főtekiné, ezen blog két szerzője egymásra talált.
Az egész két teknőssel kezdődött, akik érdeklődtek a pszichológia, azon belül is a Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI) rendszere iránt. Végül létrehozták a Lélektani típusok weboldalt, amin lehetett olvasni és beszélgetni a témáról. Az elmélyült, elgondolkodós téma a majmokat nem nagyon érdekelte, a teknősök viszont idővel szép számmal látogatták az oldalt, és beszélgettek a különböző személyiségtípusokról. Erre az oldalra tévedt fel Főteki és Főtekiné is, és kezdett el beszélgetni. Nem az ismerkedés volt a cél, egyszerűen csak akadt közös téma: teknős mivoltukból akadó ügyetlenségeik. Aztán már könnyű volt más közös pontokat is felfedezni, amitől elkezdtek vonzódni egymáshoz.
Ezzel szemben ha az E-k tanácsára hallgatva egy I el is megy egy buliba, feltehetően csendesen fog ülni egy sarokban, vagy megpróbál ugyan bekapcsolódni a beszélgetésbe, de a többiek ezt észre sem veszik, rosszabb esetben lenézik a béna próbálkozása miatt. Egyik sem az a fajta viselkedés, ami vonzóvá tenné teknősünket egy ismeretlen másnemű szemében. Persze lehet, hogy sikerül aktívan részt vennie a társalgásban, ez azonban lefárasztja; ráadásul ha valaki elkezd érdeklődni iránta, az az általa játszott szerepnek szól, s nem neki magának. Ha szerencséje van, talán a másik sarokban ott ül egy hozzá hasonlóan odarángatott magányos introvertált, és talán egyikük lesz annyira kíváncsi vagy bátor, hogy beszélgetést kezdeményezzen. De ennek esélye elenyésző.
Ha teknős vagy, és társat keresel, jobban teszed, ha teknősmódszert választasz. Ennek a lényege, hogy lassú és kevésbé mozdít ki a komfortzónádból. Az iskolában, munkahelyen úgyis ott ülsz, talán van ott olyan, aki szimpatikus. Ha van valami hobbid, melynek kapcsán eljársz klubba, szakkörbe, idővel ott is akadhat valaki, akivel személyes témákról is elkezdtek beszélgetni. Ha az internetes ismerkedést választod, kerüld el a társkereső oldalakat, inkább legyél aktív olyan fórumokon, amelyeknek a témája érdekel. Ott önmagad lehetsz, vállalva a saját véleményed, és ha valaki felfigyel rád, az neked szól, nem az álarcodnak. Ne próbáld eljátszani az extrovertáltat, akivel „minden rendben van”. Te a teknős kisebbséghez tartozol. Ne feledd azonban, hogy ez a kisebbség elég nagy ahhoz, hogy körükben társat vagy barátokat találj.
