Ismét álláskeresésben vagyok, úgyhogy megint a munkaerőpiac irányába fordulunk a blogon is.

A foglalkozásokat nem csak iparág, elvárt képzettség vagy elérhető kereset szerint bonthatjuk csoportokra. Csoportosíthatjuk őket így is:

Vannak olyan szakmák, ahol kézzelfoghatóan kell, hogy érts valamihez. Ez elég szerteágazó. Lehet, hogy képes vagy új hatóanyagú gyógyszert kifejleszteni, megszerelni a nem működő mosógépet, rendesen megfejni egy tehenet vagy zenét szerezni. A lényeg, hogy van valami jól körülhatárolható dolog, amihez értesz, és a tevékenységed végeredménye valamilyen formában konkrétan érzékelhető.

Aztán vannak az olyan foglalkozások, amiknél a legfontosabb a kellő gátlástalanság. Persze nem ártanak bizonyos készségek, tulajdonságok, lehet, nagyonis sokat kell tanulnod, hogy sikeres politikus vagy ingatlanbefektető legyél. Ezek a szakmák azonban nem konkrét eredményekről, inkább az önmenedzselés képességéről szólnak. Ide sorolom azt az egyetemi oktatót is, aki abból él, hogy húsz éven át tanulmányozta az ónorvég költészetet, és most azt tanítja.

A harmadik fajta munka, amit végezhetsz, az valamilyen betanított jellegű munka. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a futószalag mellett állsz egy gyárban, lehet az szellemi betanított munka is. Ezeknél az állásoknál nem kell különösebben érteni semmihez, amit tudnod kell, arra betanít az adott munkahely.

Munkakeresésben vagyok tehát, még az elején, de azt elhatároztam, hogy szeretnék végre olyan munkát, ahol introvertált önmagam lehetek. Ez jól hangzik, de rá kellett döbbennem, hogy az egyetlen konkrét dolog, amihez értek, az az, hogy beszélek idegen nyelveket. A nyelv meg - ugyebár - kommunikációra való. Egyetlen cég sem fog nekem a nyelvtudásomért fizetni. Azért fog fizetni, hogy hívjam fel, beszéljem le, tárgyaljam meg. Ebből éltem tíz évig, és ettől égtem ki szépen lassan.

A kettes típusú “munkákat” alapból átugorhatjuk, marad tehát a harmadik típus. A betanított. Elég széles a paletta, az árokásástól kezdve a szolgáltató szektoron át az önkormányzati ügyintézőig. Szűkítsük le introvertáltbarát munkákra, és hopp! Mi maradt? Szinte csak a fizikai munkák.

Ha nem értesz semmihez, de barátkozó, beszédes, energikus vagy, simán karriert csinálhatsz a kereskedelemben, vezethetsz projekteket, éttermet, és ha elkap a gépszíj, és nem bánod, ha ezentúl kerülnöd kell a tükröket, még akár a kettes típusú munkákra is átnyargalhatsz. A személyiséged biztosítja az előrejutást. Introvertáltként ezzel szemben lehetsz takarító, dolgozhatsz raktárban, esetleg irattárban. Vagy választhatod azt, hogy önmagad megtagadva játszod az extrovertáltat, és te is “viszed valamire”.

Még csak azt sem mondhatom, hogy ez igazságtalan. Végülis a munkahelyed elvárja, hogy érdemi munkával járulj hozzá a sikeréhez. Találd ki, mivel akarsz foglalkozni, és tanulj valami konkrét szakmát. Hogy érts valamihez. Mert egy munkahely sem fog a két szép szemedért fizetni. Legalábbis nem neked. Nem nekünk.