Emlékszem, tizenévesen volt egy barátnőm, akivel sok időt töltöttünk együtt, eljártunk moziba, sétálni, beszélgettünk. Mindig kettesben, introvertált volt ő is. Aztán egy szép napon az egyik találkozónkra magával hozta a fiúját. Bárminemű előzetes figyelmeztetés vagy kérdezés nélkül, csak úgy beállított vele. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egyrészt nem szívesen beszéltem a gondolataimról egy kvázi idegennek, másrészt az is zavart, amikor ők ketten egymással foglalkoztak (értsd: nyalták-falták egymást), azt se tudtam, hová nézzek, abszolút feleslegesnek éreztem ott magam. Legközelebbi találkozásunkkor megbeszéltem a lánnyal, hogy többet ilyet ne. Azt hittem, hogy a szerelemtől vakon nem látta, milyen kellemetlen helyzetbe hozott, és többet az életben nem botlom ilyen váratlan vendégbe. Na, ez volt az óriási tévedés! 

A későbbiekben is többször előfordult velem, hogy megbeszéltünk valakivel egy találkozót, amire az illető mással/másokkal együtt érkezett. Írhatnám, hogy számtalanszor, de mivel többnyire introvertáltakkal barátkoztam, így ez nem okozott problémát. De olykor összeakadtam szimpatikus extrovertáltakkal is. Például elhívtam egy évfolyamtársnőmet korizni, mire ő magával hozta „azsuzsit is, azildi nem ért rá, pedig őt is érdekelte volna”. Nem szólt előre, pláne nem kérdezte meg, hogy jöhet-e más is, fel sem merült benne, hogy ez probléma lehet. Pláne, hogy azsuzsit például ki nem állhatom. A másik verzió, amikor ő maga hív el valahová: „Van kedved moziba jönni?” És én valamiért feltételezem, hogy ketten megyünk, hiszen ha mások is jönnének, mondaná. A fenét! Az extrovertáltaknál ez nem így megy. Évekbe tellt, míg rájöttem, hogy számukra a világ legtermészetesebb dolga elhívni másokat is, ha van valami program. Szót sem érdemlő dolog. Hogy, is zavarhatna ez bárkit is. 

Hát, jelzem: zavarhat. Egy kellemesnek ígérkező nyugis baráti találkozó helyett a kis teknős kap egy vagy több idegent a nyakába. Új embereket ismerhet meg. Ez az, amitől az E-nek felcsillan a szeme, és ez az, amitől egy I-t kiver a víz. És még örülhet teknősünk, ha idegenekről van szó. Mert a nem kívánt harmadik lehet olyan személy is, akit jól ismer ugyan, de nem véletlenül nem szándékozott találkozni vele. 

Ti mit gondoltok, mennyire illem, figyelmesség, személyiségtípus kérdése magaddal vinni valakit egy találkozóra? Volt már kellemetlen élményetek ezzel kapcsolatban?