Megtámadott minket a vírus, de reményeink szerint 1-2 héten belül jelentkezünk újabb bejegyzésekkel. Addig is szívesen látunk vendégírásokat. Ha van a témában mondanivalód, küldd el nekünk a freefantasyfilms@gmail.com címre.

Írtam nemrég a pénztárosi munkáról, amire jelentkeztem. Sikerrel vettem a felvételit, most jön a neheze. Ki van ugyanis adva, hogy csevegnünk KELL a vevőkkel, nem fogadnak el kifogást, beszélgetést kell kezdeményeznünk minden egyes vevővel. Megtettem. Az eredményről rendszeresen beszámolok majd nektek.

Íme, az első:

Én: - Milyen szép rózsacsokor! Ajándékba lesz, vagy magát lepte meg vele?

Vevő: - Anyámnak viszem a temetőbe.

Kép: LizaWasHere

Gyerekként introvertáltnak lenni olyan, mintha kitűznél magadra egy céltáblát az extrovertáltaknak. Az iskolai közösségben a többség azonnal kiszúrja azt, aki más, és jobb esetben kiveti magából azt az egyént, rosszabb esetben kihasználják és bántják fizikailag vagy érzelmileg. Félreértés ne essék, ebben én is bűnös voltam egy időben. Szerettem extrovertáltnak mutatkozni és olyan dolgokat csinálni, mint ők, nagyon csábító volt a domináns szerep. Azonban nem kellett sok idő, és rájöttem, hogy ez nem én vagyok, azonnal átálltam a másik oldalra, és elkezdtem védelmezni bajtársaimat, emiatt a húzásom miatt pedig még több pofont kaptam, mint ők maguk. Én egy olyan teknős vagyok a mai napig, aki nem szégyenlős, pont az ellenkezője, ezért nyíltan ki mertem állni a bántalmazók ellen, szócsatában és igaziban is. Nem sokat változtam azóta, ezért készült a blog is. Szeretném megvédeni a kisebbséget, aki eddig nem kapott szót.

A Miért jó teknősnek lenni? posztunk után úgy gondoltam, úgy lenne kerek, ha erről is írnánk. 

Először is, két részre kell osztani a negatívumokat. Vannak olyan hátrányok, melyek introvertált mivoltunkból fakadnak.

Ha zárkózott, introvertált embernek való foglalkozásról beszélünk, sokaknak egyből egy programozó ugrik be, aki egész nap ül a számítógép előtt, munkaidejében és szabadidejében egyaránt. Pedig ennél jóval bővebb azon foglalkozások köre, melyekben egy introvertált jól boldogulhat. 

Kép: Paul Signac

Nagyon sok okot fel tud sorolni társadalmunk, miért jó a többséghez tartozni, az extrovertáltakhoz. Mik is az értékeink mostanában? Eladni minél többet, jó kapcsolatokat szerezni, könnyen barátkozni és jó benyomást tenni a másikra. Ezek engem személy szerint hidegen hagynak, de sajnos a társadalom tesz arról, hogy mégis foglalkozzak velük: interjúkon, munkahelyen, mindenhol extrovertáltnak kell mutatkoznom. Olyannyira elfajult már ez a kényszeresség, hogy a tudat alatti manipuláció határát súrolja, és néha azon kapom magam, hogy büntetem magam, amiért nem vagyok extrovertált. Miért nem tudok könnyen barátkozni, miért nem akarok megszólalni, amikor elvárják... és még folytathatnánk. Azonban annak ellenére, hogy ez a társadalmi rendszer nem a magunkfajtáknak lett kitalálva, azért rengeteg olyan ok van, amiért jó érzés introvertáltnak lenni.

Kép: http://www.flickr.com/photos/38485387@N02/

Az introvertáltak sokszor panaszkodnak, hogy nincsenek barátaik, társaságuk, pedig néha azért jó lenne beszélgetni, közös programokat csinálni szimpatikus emberekkel. De valahogy nem jön össze a kapcsolatépítés a külvilággal. Van egy helyzet azonban, amikor az addig nemlétező barátok megjelennek, és úgy érzed, a fél világ veled foglalkozik. A család, a távolabbi rokonok, a munkatársaid, mindenki. Ez akkor van, amikor elkezdenek nyüstölni, hogy találj már végre párt magadnak.

Kép forrása: http://www.flickr.com/photos/nateone/

Nemrég voltam egy állásinterjún. Egy nagy hipermarketbe kerestek pénztárost. Mivel szeretem a számokat, tetszik, ahogy pittyeg, valahányszor eltalálom a szkennert a vonalkóddal, és még szívesen mosolygok is a vásárlóra, amíg megkérdezem, akar-e a szatyrot, jelentkeztem. Szó sincs csapatmunkáról, egész nap lehet egyedül ücsörögni, egyszerre csak egy vevővel kell foglalkozni, vele is kb. csak két percet töltesz, nem kell eladnod; te szkennelsz, ő pakol - ideális munka a kiskereskedelemben egy I-nek. Legalábbis ezt gondoltam én.

Az introvertált, az extrovertált, a majom és a teknős határozott fogalmak. Ha mondjuk úgy írsz le valakit, hogy jó történelemben, de beszélgettek, és kiderül, hogy azt se tudja mi az a gettysburgi csata, viszont rengeteget tud a magyar történelemről, akkor gratulálok, megismertél egy többdimenziós embert, vagyis bárkit. Oscar Wilde szerint definiálni egyenlő azzal, hogy limitálni. Ez természetesen igaz az introvertált és extrovertált témára is, és ha vitára kerül a sor, az ember gyakran sztereotipizálásba esik át. 

A bevezetőben már olvashattátok, hogy az introvertáltak aránya a nyugati társadalmakban a becslések szerint 25 és 50% között mozog. Különbözik országonként, kultúránként, és természetesen csak becslésről lehet szó, hiszen képtelenség volna mindenkit egyidőben, megbízható eszközzel letesztelni. Íme, két link azoknak, akik kíváncsiak, mikor és hogyan mérték az introvertáltak arányát:

http://introvertzone.com/ratio-of-introverts

http://en.wikipedia.org/wiki/Laurie_Helgoe 

Szóval a teknősök a majomtársadalomban a népesség negyedét/felét teszik ki. Ugye, ti is kevesebbet tippeltetek volna? Miért van, hogy a majomtöbbség, akik valójában alig vannak többen, azt gondolja, hogy a teknősök csak elenyésző, antiszociális, beteg kisebbség?