Ma délután a könyvtárban javában zajlik a gyerekfoglalkozás, zeng az épület, ahogy a húsz kisgyerek énekel és nevetgél.

Reakció 1: Jön velem szembe az egyik régiófelelős, arcán széles vigyorral: "Na, végre van egy kis élet. Sokszor, mikor jövök, alig látni embert és olyan csend van, mint a kriptában."

Reakció 2: Réveteg tekintetű olvasó sétál be, és megy a géphez, mert hozott vissza könyveket. Felkapja a fejét a zajra. Néz körbe, mi történik. Látni nem látni semmit. Tekintete riadtba csap át. Aztán, miközben a gépnél vacakol, kezd mérges kifejezést ölteni az arca. Mikor végzett, sarkon fordul, és elviharzik.