Kép: Paul Signac

Nagyon sok okot fel tud sorolni társadalmunk, miért jó a többséghez tartozni, az extrovertáltakhoz. Mik is az értékeink mostanában? Eladni minél többet, jó kapcsolatokat szerezni, könnyen barátkozni és jó benyomást tenni a másikra. Ezek engem személy szerint hidegen hagynak, de sajnos a társadalom tesz arról, hogy mégis foglalkozzak velük: interjúkon, munkahelyen, mindenhol extrovertáltnak kell mutatkoznom. Olyannyira elfajult már ez a kényszeresség, hogy a tudat alatti manipuláció határát súrolja, és néha azon kapom magam, hogy büntetem magam, amiért nem vagyok extrovertált. Miért nem tudok könnyen barátkozni, miért nem akarok megszólalni, amikor elvárják... és még folytathatnánk. Azonban annak ellenére, hogy ez a társadalmi rendszer nem a magunkfajtáknak lett kitalálva, azért rengeteg olyan ok van, amiért jó érzés introvertáltnak lenni.

Természetesen a következő példák, elnagyolt esetek, ahol a személyiségtípusok gyengeségeit és erősségeit próbálom bemutatni, ezért az extrovertáltak nyílván negatív megvilágítást kapnak, azonban szeretném felhívni a figyelmet a Fekete-Szürke-Fehér című írásomra, ahol kifejtettem, hogy senki sem 100% introvertált vagy extrovertált, és ezek a dolgok egyénfüggőek, kire mi mennyire igaz. Ezzel a gondolattal el is kezdhetjük a listát.

-          Lehet, hogy kevés barátod van, de azokkal erősebb a kötelék

Gyerekkoromban mindig is irigykedtem azokra, akiknek rengeteg barátjuk volt, de idővel rájöttem, hogy míg a majmok a mennyiségben gyűjtik a barátaikat, addig a teknősök minőségben. Rengeteg extrovertáltnak van olyan története, ahol egy barátja elárulta, megbízhatatlan lett, vagy egyéb érzelmi sérüléseket okozott. Egy introvertált ritkán tud magáról elmondani ilyet.

-          Az elmédben újra tudod alkotni a világot

Egyszer olvastam egy könyvet az írásról, meg akartam tanulni jól írni (legyél te a bírája, hogyan sikerült), és a könyv felhozott különböző példákat, hogy írók hogyan gyűjtenek ötleteket. Az egyik fajta író kimegy a világba, tapasztal, megél olyan dolgokat, amik inspirációt adnak neki. A könyv viszont felhozott olyan példát is, amelyben egy remetét mutatott be, aki alig érintkezett a külső világgal, egy kastélyban élt egész életében, ahol könyveket olvasott, és mégis képes volt mesterműveket írni, hihető, szinte élő, lélegző karakterekkel. Természetesen elég szélsőséges a példa, de mondok egy átlagosabbat. Egy introvertált elolvas egy regényt és átél egy sokkal jobb élményt, mint mondjuk egy extrovertált egy kalandos nyaralással.

-          Hallgatókra mindig is szükség lesz

Az egyetlen extrovertáltak által is felismert értékünk, a figyelés, a hallgatás. A jó hallgató arany. Gondoljunk csak az olyan foglalkozásokra, mint a pszichológus, a történész, a szociális gondozó, vagy az újságírásnak bizonyos aspektusai, ahol szükség van arra, hogy megszakítás nélkül végighallgassanak, majd a hallottakat átgondolva kapjunk választ. Az én egész jónak tartott emberismeretem is úgy fejlődött ki, hogy társaságban általában csak megfigyeltem, és ez azóta nagyban hozzájárult a személyiségemhez.

-          Az átgondolt lépések királya vagy

Van egy olyan extrovertált ismerősöm, akinek olyan az élete, hogy átértékeltem magamban a szappanoperák hihetőségét. Egyszerűen semmit sem gondol végig, és olyan dolgokba keveredik, amiket a legtöbb esetben nagyon megbán. Persze ő elég extrém eset, de bizonyos vonásait látom minden extrovertáltban, és mindig csak azt látom, hogy önmaguknak generálják a problémát. Introvertáltak között is rengeteg a rögtönző ember, de nekik a legtöbb esetben legalább egyszer átfut az agyukon, hogy mit csinálnak.

És persze léteznek nagyon megfontolt és tervező gondolkodású extrovertáltak is, ismerek is párat. Most, írás közben megint arra próbálok utat találni, hogyan tegyem demokratikussá a dolgokat, hogyan emeljem ki azt, hogy nem mindenki ugyanolyan, hogyan írjak arról, hogy mi teknősök sem vagyunk tökéletesek. Tudom, hogy nem vagyunk tökéletesek, csak úgy érzem eddig mindig ez volt a téma, és mi nem jutottunk soha szóhoz.

Ezzel a gondolattal zárom is soraim, köszönöm, hogy elolvastatok és a kommentekben szívesen várom véleményeteket, vagy ötleteiteket, hogy miért jó még teknősnek lenni.